Sokakban felmerül a kérdés, hogy akik az összes közösségi platformon jelen vannak, és rendszeresen posztolnak kifogástalan képeket, azoknak az élete valóban ennyire felhőtlen-e.
Avagy mennyi poszt számít még normálisnak?
Kép forrása: pixabay.com
A mai világban sok ismerősünkről tényleg csak a közösségi felületen keresztül tudunk meg információkat, ami persze a távolság leküzdése miatt sokszor jól jön, hiszen nehezebb fenntartani mindenkivel a kapcsolatot, pláne ha nem is egy városban/országban élünk velük. Azonban vannak olyanok, akikről annyira tökéletesen beállított képeket látunk, hogy néha elgondolkodunk ez a normális-e. Például egy közös nyaralásról minimum napi 10 képet kell kiraknunk?! Azért raknak ki ennyi képet, hogy tudassák a „világgal” és az ismerősökkel az Ő életük/kapcsolatuk nagyszerű és makulátlan? Kevesebbnek kellene éreznünk magunkat, ha nekünk nincs lehetőségünk és időnk fényűző képeket kirakni? Egyértelműen a válasz: nem…
Kép forrása: pixabay.com
A közösségi oldalakon létrejött 24 órán keresztül megjelenő „story” funkció is arra buzdítja az embereket, hogy az életük minden egyes pillanatát osszák meg. Lehetőségünk van végig nézni kik azok, akik megnézik a „storyjainkat” és ezáltal mi is kapunk egy visszajelzést azokról, akiket érdeklünk minden nap. Teljesen függővé válnak az emberek. Egy étteremben nem állnak neki az étel elfogyasztásának, amíg le nem fotózzák azt, kiválasztják a megfelelő filtert hozzá, egy frappáns hashtag és mehet is a storyba… Ami nincs kirakva legalább egy – de lehetőleg minél több – közösségi oldalra az meg se történt?! Kinek akarunk bizonyítani? Az biztos, hogy csak a legtökéletesebbnek tűnő képeket rakjuk ki, hogy megmutassuk milyen jó életünk van, de számít ki mit gondol? Hol a határ? Többet foglalkozunk azzal, hogy a külvilág számára kiszínesítsük az életünket, minthogy megéljük az adott pillanatot. Nekem is vannak olyan momentumok az életemben, amikor gyorsan megörökítem az aktuális pillanatot, hogy később persze legyen mire emlékezni, és ha úgy érzem, később megosztom másokkal is. Amikor a családommal vagy barátaimmal vagyok, próbálok kevesebb időt ezzel tölteni, mert ott és akkor szeretnék Velük lenni.
Visszaigazolásokat várunk „like-ok” formájában, pedig az igazi „like-ok” akik akkor velünk vannak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: