Talán a legnagyobb kérdés sokunk számára hogy miért ennyire nehéz manapság párt találni?! A dolog nyilván összetett, de szerintem a problémák valahol ott kezdődnek, hogy az emberek egyre kevésbé kötelezik el magukat. Egyrészt még várni akarnak a komoly kapcsolatokkal, mert még „élni”, utazni, szórakozni, új dolgokat akarnak kipróbálni. Ezzel nincs baj, a baj ott kezdődik, amikor valaki ezt nem tisztázza az elején a másikkal. Volt egy idézet, amit párnapja olvastam, és nagyon aktuálisnak tartom ehhez a cikkemhez.
„ A leggyávább férfi az, aki felébreszti egy nő szerelmét anélkül, hogy szándékában állna őt szeretni.”
Már az elején tudja, hogy csak kalandot akar, azt is tudja, hogy te nem, de képes mégis megjátszani magát a célja érdekében. Tudom ma már korrektnek lenni nem „menő”, de más érzelmeivel játszani se lenne szabad. Ma már számtalan dolog ki lett találva az emberek szórakozására, ott kéne inkább körbenéznie annak, aki kalandra vágyik.
Kép forrása: unsplash.com
Egyik fiú ismerősömmel pont erről a témáról beszélgettünk, Ő is panaszkodott, hogy nehezen talál párt, pedig számos helyen próbálkozik. Azonban hamar kiderült, hogy Ő a pár alatt, igazából „éjszakai játszópartnert” értett. Kérdően nézett rám, hogy én mégis hogyan gondolhatom azt, hogy ma úgy alakul ki egy kapcsolat, mint régen, vagyis randizgatással. Szerinte ez teljes mértékben időpazarlás, hiszen ha kiderül, hogy nem lehet vele jól „játszani”akkor felesleges volt minden. Pedig belegondolhatna abba is, hogy 1 alkalom után nem alakulhat ki mély érzelmi kapocs és bizalom a másik iránt, így akár ez is lehetne az ok arra, hogy nem jó a „játszadozás”. Nála ez az alap, és ha ez jó, onnantól esetleg lehetnek majd más programok is. Nem vagyok egy idegeskedő típus, de ezen azért kiakadtam. Főleg, amikor az én véleményem a régi verzió volt, ami randizgatással és ismerkedésen alapuló kapcsolat kialakulása, akkor flegmán két röhögős smiley között közölte, hogy ennyire naiv emberrel mint én nem találkozott még, és sok sikert kíván nekem. Szerinte ma már ha nem is az első randin, de második alkalommal mindenkinek erre van igénye.
Persze elengedtem a dolgot, és maradok a saját kis álomvilágomban – az Ő szavaival élve – , de ez a mentalitás kiábrándító. Nem hisz abban se hogy képesek emberek együtt megöregedni, és abban meg pláne nem, hogy minden problémát meg lehet oldani egy kapcsolatban. Szerintem egy párkapcsolatban a veszekedésből adódó probléma körülbelül 10% lehet, a többi 90% az az, ahogyan reagál rá a pár. A végén még én éreztem magam kellemetlenül egy fél pillanatra, hogy teljesen az ellentettjét hiszem, mint Ő, de végül inkább elköszöntem tőle hogy most egy pár hétig inkább hagyjuk egymást.
Kép forrása: unsplash.com
Valahol szerintem ez is probléma, hogy akik még hisznek az ismerősöm által hívott „tündérmesékben” azokban ezt a hitet megakarják ingatni, és elakarják velük hitetni, hogy nem ez a normális, és ez szerintem sok embernél sikerül is. Mivel tényleg nagyon kevés az élethosszig tartó kapcsolat, és tényleg egyre több ember keres csak átmeneti partnert magának ezért valahol igaz is lehetne az elmélete. De ha valamiben hiszel, nem szabad senkinek engedni, hogy ezt a hitet elvegye tőled! Hiszen a kivétel erősíti a szabályt ugyebár. Ő így gondolja, élje így az életét, Te pedig máshogy és ez maradhat is így. A vonzás ereje mindennél erősebb lehet, idővel mindenki megérkezik oda ahova mindig is vágyott.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: