Egy-egy sikertelen próbálkozás után jogosan következtethetnénk arra, hogy valóban velünk van a hiba, de ez sokkal bonyolultabb lehet, mint gondolnánk. Semmi sem fekete és fehér… persze érhető, ha úgy érezzük egyedül nekünk nincs „szerencsénk” pár választás terén. Körülöttünk mindenki boldog párkapcsolatban él, vagy akik nem, ők állításuk szerint tudatosan választották ezt. Valóban így lenne?
Kép forrása: unsplash.com
Van pár olyan ismerősöm, aki bevallotta, hogy igazából nem komoly szándékkal állt a barátnőjéhez a kapcsolatuk elején, inkább majd csak lesz valami alapon. Nem volt céljuk az, hogy kapcsolatban legyenek, csak így alakult. Szerintem ezzel elég sok mindent elronthatunk, hiszen nem teszünk bele mindent a kapcsolatunkba, csak tengődünk benne. Megdöbbentő volt hallanom, hogy egyik ismerősöm, lebeszélte a haverját a lánykérésről. Több mint 5 éve együtt van a pár, a fiú nem igazán akar házasságkötést, de karácsony körül megfogalmazódott benne hogy mégis csak most várják első közös babájukat, így lehet, megkérné a kezét. Legjobb haverja erről pedig bőszen lebeszélte. Mikor látta mennyire kiakadtam ezen, rám nézett és ugyan Ő maga is tudta a választ, de feltette a költői kérdést, rosszul tettem? A válaszom egyértelműen egy igen volt, és mondtam neki, hogy most próbálja meg rábeszélni, úgyis közeleg a Valentin nap. Bár nyilván ezt magának az embernek kell eldöntenie, de ebben is látszik, hogy milyen hatással lehetnek ránk mások. Most nem trendi az eljegyzés, se a házasságkötés, még akkor, se ha már több éve együtt vannak a párok, és úgy tűnik egy baba érkezése se játszik közre ebben. Próbált magyarázkodni, hogy csak azért mondta neki, hogy ne most kérje meg, mert eléggé magába volt fordulva a kismama. Persze ezzel nem nagyon győzött meg, mivel mi másra vágyna egy kismama mintsem, hogy a szerelme elkötelezze magát felé, és megkérje a kezét.
Van a másik véglet is, ahol a pár tagjai nem vállalják fel, hogy rossz a kapcsolatuk, mert egyszerűbb benne maradni valamiben ahol már ismered a másikat, aki fixen melletted van, minthogy a nulláról kezd el valaki mással. Ahhoz hogy megismerj valakit, energiát is kell belefektetni, a meglévő ugyan rossz kapcsolatba viszont nem. Pedig ha a meglévő kapcsolatba fektetnének energiát, még az is lehetne, hogy helyrejönne miden. Dönteni kell merre tovább, mert magától semmi nem fog megjavulni.
Kép forrása: unsplash.com
Nem is gondolunk bele, hogy mennyire összetett ez a probléma. Mindezek hatására már stresszesen ismerkedünk, és görcsösen ragaszkodunk emberekhez. Minden egyes bukás után egyre nehezebben nyitunk új emberek felé. Elkezdjük magunkat okolni a sikertelenségért, és magunkba fordulunk. Miközben amint megpróbálnánk egy kicsit struccpolitikával megfeledkezni erről a dologról, sokkal boldogabbak tudnánk lenni. Tudom nehéz mindig mindent az elejéről kezdeni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok ember csak szerepet játszik, nem önmagát adja, inkább csak azt mondja, amit épp hallani akarunk. De ha mi megpróbáljuk mindezek ellenére magunkat adni, lerövidülhet ez az idő, amit nem megfelelő emberekkel töltünk, és hamarabb kiderül merre tart az ismerkedés. Ha elmegy a kedvetek egy-egy próbálkozás után, tartsatok egy kis szünetet, kapcsolódjatok ki, töltődjetek fel egy kis pihenéssel, utazással, és higgyetek továbbra is abban, hogy minden okkal történik, és egyszer a szerencse hozzátok is odaér!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: