Alapjában véve nincs gond a féltékenységgel, hisz ez akarva akaratlanul is kialakul bennünk, ha szeretünk valakit. A baj inkább akkor kezdődik, amikor ez már átlép egy bizonyos határt, ahol már mindent elront. Sok esetben önbizalomhiányból is fakadhat a dolog, ami miatt azt érzi az egyik fél, hogy nem „elég” a párjának, és ezért egyszer lecserélik majd másra, így persze egyből féltékeny lesz mindenki másra, hisz „ellenfélként” tekint rájuk.
Egyik ismerősömmel beszélgettem pont erről a témáról, amikor mesélte, hogy az edzőjének a párja mennyire brutálisan féltékeny. Konkrétan közös közösségi oldaluk is van, és van, hogy a gyerekeiket küldi el a kondi terem elé, hogy megtudja kinek tart edzést a férje. Eltiltotta attól is, hogy egyáltalán nőknek tartson személyi edzést. Számomra ez megdöbbentő volt, de belegondoltam abba, hogy nem tudhatjuk, mi van a másik féllel, adott-e rá okot… vagy mi válthatta ki ezt belőle. Persze nekem is voltak kellemetlen szituációim a féltékenységgel kapcsolatban, amikor üzenetekkel bombázott egyik fiú barátom barátnője, amik már inkább fenyegetőzések voltak, hogy ne merjek írni a barátjának.
Kép forrása: pixabay.com
Meddig mondható egészségesnek ez a féltékenység?
Furcsa, de nekünk nőknek, egy kis féltékenység a párunk részéről, még jól is esik. Ez egy picit, azt az érzést kelti bennünk, hogy még mindig érdekeljük a párunkat sok-sok idő elteltével is.
Összességében, ha féltékenyek vagyunk, akkor is megcsalhat a párunk – ha Ő úgy akarja – és akkor is, ha nem. Így hát felesleges ezzel idegesítenünk magunkat, illetve ha elkezdünk ezen kattogni, egy csomó jelentéktelen dologba beleláthatjuk ezt a féltékenység mizériát, és akkor viszont tényleg az őrületbe- vagy inkább a szakításba- kergethetjük a párunkat. Aki pedig menni akar, azt pedig jobb elengedni…